Bodor Péter, az ezermester

“Bodor Péter a legendás hírű székely ezermesterről a hagyomány sok történetet megőrzött. Erdőszentgyörgyöm született 1788-ban, de élete nagy részét Marosvásárhelyen töltötte. A Református Kollégiumban, majd a bécsi Politechnikumon géptanban képezte magát. Visszatérve a városba olyan hidat épített a Maroson, melyben csak faszeget használt és közel száz éven át fennállt. A Vártemplom falépcsője, a kibédi 16 regiszteres faorgona ma is használhatóak, szintén az ő műve. A szabadságharc idején gyutacsgyárat létesített Kolozsvárott - Bem tüzérségét kapacitálta gyutacs-, golyó-, meg ágyútervek megvásárlására - sajnos, ott érte váratlan halála 1849-ben. Házsongárdi temetőkertben van eltemetve. Ami igazán híressé tette a zenélő kút megépítése volt, mely 1820-22 között készült el. A régi kőkút medencéjére egy magasított felépítményt készített és arra karcsú faoszlopokon nyugvó pavilonszerűt emelt, melyet félgömbkupolával fedett be. Ebben a kupolában helyezte el az órát és a zenélőszerkezetet melyet a víz hajtóerejével működtetett. Az idő múlására a kupola tetejére helyezett Neptun (Apolló?) szobor figyelmeztetett, amely 24 óra alatt egyszer körbeforgott, szigonyával mutatva a pontos időt. A szerkezet hatóránként eljátszott egy-egy dalt, mely csendes éjszakákon a közeli falvakban is hallható volt - Borosnyai Lukács János kollégiumi tanár , a püspök unokájának feljegyzése szerint. Valószínű, hogy ez volt az ország első köztéri órája. A kút a vizét a várból kapta. Az erődített dombhátról, a folyó teraszáról öblös téglanyilások gyűjtötték össze a forrásvizet. Levezették a Vargák bástyájával szemközt, a kis park alatti medencébe, innen facsövön keresztül a Főtérre. A zenélőkút falazatából négy csövön folyt ki a víz. A kút órája és zenélőszerkezete 1836 decemberéig működött, mikor egy hóvihar ledöntötte a Neptun szobrot. Valószínű ekkor megy tönkre a zenegép, amit aztán sokáig őriztek a régi városháza padlásán. A mendemondák szerint Bodor Pétert bankjegyhamisításért elítélték és ekkor ő vett volna ki egy csavart és rontotta el a szerkezetet. 1911-ben a kútat lebontották. Páll Andor erdélyi születésű gépészmérnök javaslatára Budapest vezetősége a Margit-szigeten felépíttette a Bodor-kút pontos mását 1935-ben, de zenélőszerkezetét villanyorgona helyettesítette.”

Keresztes Gyula: Marosvásárhely régi épületei ,72-74. old., részlet.

A marosvásárhelyi zenélő kutat (ismert nevén: Bodor-kút) Bodor Péter székely ezermester építette, egyes források szerint 1816-ban, mások szerint 1820-22 között.

Bodor a régi kőkút medencéjére egy kör alaprajzú fa felépítményt készített, és arra karcsú faoszlopokon nyugvó pavilonszerűt emelt, amelyet félgömbkupolával fedett be. Az emelvényre két íves lépcső vezetett fel. A vízhajtotta szerkezet reggel 6 órakor, délben, este 6-kor, és éjfélkor népszerű dallamokat (Himnusz, Kossuth Lajos azt üzente, és a Rákóczi-induló) játszott, amelyek Borosnyai Lukács János kollégiumi tanár leírása szerint csendes estéken még a környező falvakban is hallhatók voltak. A kupola csúcsán egy nap (24 óra) alatt körbeforgott az aranyozott Neptunusz (mások szerint Apolló) szobor. A kút a vizét favezetéken a várdombról kapta. A zenélőkút falából a négy égtáj felé, egy-egy csövön folyt ki a víz. A kút órája és zenélőszerkezete 1836 decemberéig működött, amikor egy hóvihar ledöntötte a szobrot. Valószínűleg ekkor ment tönkre a zenegép is, amelyet még sokáig őriztek a régi városháza padlásán. A mendemondák szerint, a bankjegyhamisításért kétszer is elítélt (ez tény) Bodor Péter kivett egy csavart, és így működésképtelenné tette a szerkezetet.

A kút lebontása

„Lebontották a Bodor-kutat”, írja Székely Lajos a Marosvásárhely című hetilap 1911. november 15-i számában:

„Ilyen kopott, de nem stílszerűtlen, főleg pedig országos hírességű nevezetessége volt Marosvásárhelynek valaha a főtéren álló zenélő kút. A kúttest egyszerű, rövid henger alakú alsó részéből a világ négy tája felé ömlött a város legjobb ivóvize s a kúttest fölött elterülő nyílt oszlopcsarnokot eredetileg rézzel borított kupola koronázta. A fénylő kupola alatt állott eredetileg Apolló szobra, melyről Borosnyai Lukács János azt írta 1836-ban, hogy: »A Nap után megtette minden 24 óra alatt a maga fordulásait és felette a réz fedél alá rejtett muzsika reggel hat, délben 12, este 6 és éjféli tizenkét órakor is hallattatta magára zengedezését. (...) Arról nem maradt fenn tudósítás, hogy milyen melódiát játszott az a bizonyos »magára zengedező« és »réz fedél alá rejtett muzsika«. Kétségtelen azonban, hogy egy vízerő-hajtásra berendezett zenélő automata mestermű volt Marosvásárhelyen 1816 után, s ennek híre külföldre is eljutott. Tény az is, hogy e mestermű vagy önmagától romlott el, vagy – a monda szerint – a bankóhamisítási pörbe kevert Bodor mester saját kezűleg állította meg a gépezetet, melynek zenéje valóban keserű érzelmeket kelthetett a bebörtönzött alkotóművész lelkében. A szerkezet elrombolása után jó ideig – Orbán Balázs szerint 1870-ben is még – a város »barna művészei« játszottak időnként a kút oszlopcsarnokában. Azután végképp elnémult a kút zenéje, külseje is megkopott, omladozni, porladozni kezdett és most, az ősz kezdetén, Marosvásárhely leghíresebb emlékének romjait is lebontották, elhordották.”

A kút helyén az első világháború után román ortodox templomot kezdtek el építeni, amelyet 61 év után fejeztek be teljesen. A kút másolatát a budapesti Margit-szigeten építették fel 1935-36-ban. Ennek orgonáját azonban nem víz, hanem villanyáram hajtja.